[1] Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:
[2] Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
[3] Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
[4] És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ?
[5] Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!
[6] Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!
[7] Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!
[8] Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
[9] Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
[10] Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!
[11] Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!
[12] Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
[13] Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
[14] Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.
[15] Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.
[16] Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
[17] Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.
[18] Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
[19] Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!