[1] No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
[2] Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
[3] Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
[4] Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
[5] Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!
[6] Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
[7] Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
[8] Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
[9] Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.
[10] Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
[11] Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.
[12] Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
[13] Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
[14] Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
[15] Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
[16] Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
[17] Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.
[18] Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
[19] Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
[20] Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.
[21] Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
[22] És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
[23] Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
[24] És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
[25] Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
[26] Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.
[27] Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
[28] Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
[29] Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
[30] Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
[31] Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
[32] Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
[33] Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!