[1] Felele pedig Jób, és monda:
[2] Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
[3] Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
[4] Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
[5] Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
[6] Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
[7] Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
[8] Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
[9] Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
[10] Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
[11] Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
[12] Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
[13] Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
[14] Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
[15] Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
[16] Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
[17] Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
[18] Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
[19] Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
[20] Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
[21] Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
[22] Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
[23] Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
[24] Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
[25] Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
[26] Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
[27] Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
[28] Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
[29] Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
[30] Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
[31] Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
[32] Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
[33] Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
[34] Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.