[1] Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
[2] A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
[3] Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
[4] Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
[5] Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
[6] Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
[7] Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
[8] Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
[9] Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
[10] Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
[11] Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
[12] A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
[13] Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
[14] Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
[15] Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
[16] Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
[17] Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
[18] Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
[19] Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
[20] Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
[21] Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
[22] Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
[23] Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
[24] Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
[25] A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
[26] Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
[27] Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
[28] Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.