[1] És szóla Elihu, és monda:
[2] Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
[3] Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
[4] Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
[5] Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
[6] Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!
[7] Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
[8] És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!
[9] Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
[10] Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
[11] Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.
[12] Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
[13] Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
[14] Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
[15] Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
[16] Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
[17] Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
[18] A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!
[19] A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.
[20] Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!
[21] Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
[22] Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;
[23] Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
[24] Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
[25] Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
[26] Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.
[27] A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
[28] Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.
[29] Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;
[30] Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.
[31] Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
[32] A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
[33] Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
[34] Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
[35] Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
[36] Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
[37] Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.