[1] Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
[2] Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
[3] Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
[4] Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?
[5] Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
[6] Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
[7] Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
[8] Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
[9] Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
[10] Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
[11] Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
[12] Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
[13] Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
[14] Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]
[15] Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
[16] Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
[17] Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
[18] Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
[19] A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
[20] Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.
[21] Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.
[22] Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.
[23] Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
[24] Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.
[25] Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
[26] Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
[27] Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
[28] A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
[29] Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
[30] Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
[31] Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
[32] Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.
[33] Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
[34] Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.