[1] Felele pedig Jób, és monda:
[2] Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
[3] Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?
[4] Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
[5] Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?
[6] Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.
[7] Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
[8] Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
[9] Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
[10] Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
[11] Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
[12] Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
[13] Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.
[14] Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.
[15] Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.
[16] Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
[17] Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.
[18] Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
[19] Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
[20] Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
[21] Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
[22] Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
[23] Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
[24] Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!
[25] Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
[26] És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
[27] A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
[28] Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
[29] Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!