[1] Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
[2] Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
[3] Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
[4] A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
[5] Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
[6] Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
[7] A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
[8] Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
[9] És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
[10] Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
[11] Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
[12] Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
[13] Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
[14] Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
[15] Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
[16] Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
[17] Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
[18] A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
[19] A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
[20] Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
[21] Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
[22] Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
[23] Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
[24] De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
[25] Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
[26] Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
[27] Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
[28] Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
[29] Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
[30] Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
[31] Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.