[2] Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
[3] Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
[4] Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
[5] A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
[6] Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
[7] Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
[8] Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
[9] Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
[10] Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
[11] Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
[12] Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
[13] Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
[14] Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?