[1] Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
[2] Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
[3] Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
[4] A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
[5] Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
[6] Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
[7] Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
[8] A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
[9] Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
[10] Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
[11] Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
[12] Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
[13] És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
[14] Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
[15] Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
[16] A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
[17] A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
[18] Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
[19] Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
[20] Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
[21] Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
[22] Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
[23] Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
[24] Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
[25] És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
[26] Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
[27] Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
[28] Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
[29] Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
[30] Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.