[1] Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
[2] Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
[3] Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
[4] Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
[5] A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
[6] Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
[7] Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
[8] Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
[9] A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
[10] A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
[11] Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
[12] A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
[13] A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
[14] Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
[15] A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
[16] Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
[17] Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
[18] Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
[19] Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
[20] Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
[21] A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
[22] A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
[23] Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
[24] Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
[25] Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
[26] Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
[27] Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.