[1] Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
[2] Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
[3] Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
[4] Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!
[5] Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
[6] A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
[7] Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
[8] Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
[9] Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
[10] Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.
[11] Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
[12] Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
[13] Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
[14] Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
[15] Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:
[16] Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
[17] Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
[18] A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
[19] A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
[20] Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.
[21] A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!
[22] Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.
[23] Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
[24] Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.
[25] Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;
[26] [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
[27] Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
[28] És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:
[29] Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
[30] Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.
[31] Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
[32] Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.
[33] Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.
[34] Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
[35] Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.