[1] Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
[2] Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
[3] Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
[4] Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
[5] Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
[6] Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
[7] Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
[8] Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
[9] Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
[10] Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
[11] Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
[12] Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
[13] De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
[14] Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
[15] Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
[16] Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
[17] Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
[18] Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
[19] Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
[20] Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
[21] Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
[22] Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.