[1] Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
[2] Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
[3] Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
[4] Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni?
[5] Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
[6] Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek.
[7] Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
[8] Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.
[9] Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait.
[10] Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
[11] Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
[12] Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
[13] Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is.
[14] Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene?
[15] Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
[16] Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
[17] Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
[18] Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem.
[19] Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem?
[20] Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
[21] Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
[22] Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.
[23] Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén.
[24] Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
[25] Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
[26] Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
[27] Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
[28] megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
[29] Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
[30] Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
[31] akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
[32] Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat!
[33] Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
[34] Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
[35] akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.