[1] Azután így folytatta beszédét Elíhú:
[2] Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.
[3] Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát,
[4] mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.
[5] Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős.
[6] Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat.
[7] Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.
[8] Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,
[9] ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.
[10] Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.
[11] Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban.
[12] De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.
[13] Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.
[14] Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.
[15] A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.
[16] Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.
[17] De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.
[18] Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.
[19] Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?
[20] Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!
[21] Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!
[22] Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?
[23] Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?
[24] Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!
[25] Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.
[26] Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.
[27] Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,
[28] amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.
[29] Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka?
[30] Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.
[31] Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.
[32] Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire.
[33] Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.