[1] Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
[2] Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!
[3] Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
[4] Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
[5] Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog.
[6] Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette.
[7] Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását.
[8] Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül.
[9] Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
[10] Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén.
[11] Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
[12] Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.
[13] Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség.
[14] Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.
[15] Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
[16] Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
[17] Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
[18] Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
[19] Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
[20] Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
[21] Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.