[1] Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta:
[2] Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?
[3] Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”,
[4] én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is.
[5] Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!
[6] Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?
[7] Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled?
[8] Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod.
[9] A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.
[10] De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka,
[11] aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál?
[12] Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol.
[13] Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja.
[14] Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.
[15] Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek,
[16] azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.