[1] Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.
[2] Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
[3] Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
[4] Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
[5] Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett,
[6] mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
[7] Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,
[8] más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül!
[9] Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
[10] másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.
[11] Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn.
[12] Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el.
[13] Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem,
[14] mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
[15] Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?
[16] Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,
[17] ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,
[18] akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való,
[19] ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
[20] ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,
[21] ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
[22] akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!
[23] Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
[24] Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,
[25] ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak,
[26] ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,
[27] ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
[28] ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.
[29] Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte,
[30] nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire.
[31] Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
[32] Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt.
[33] Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet,
[34] bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
[35] Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm!
[36] Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
[37] Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé.
[38] Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak,
[39] ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
[40] tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.