[1] Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
[2] Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
[3] Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
[4] Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
[5] Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
[6] A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye.
[7] Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött.
[8] Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
[9] Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.
[10] Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
[11] Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől.
[12] Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot.
[13] Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót.
[14] Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!