[1] Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
[2] Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?
[3] Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
[4] Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
[5] Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
[6] A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
[7] Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
[8] A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
[9] Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?
[10] Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
[11] Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?
[12] Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
[13] Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!
[14] A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
[15] Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.
[16] Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
[17] Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.
[18] De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
[19] Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
[20] Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
[21] Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
[22] Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
[23] Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
[24] Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
[25] Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
[26] A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
[27] A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
[28] Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
[29] Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
[30] Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.