[1] Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
[2] Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!
[3] Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.
[4] Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
[5] Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?
[6] Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
[7] Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
[8] Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
[9] Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
[10] Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
[11] Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?
[12] Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
[13] Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
[14] Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
[15] Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:
[16] előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,
[17] majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
[18] Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
[19] Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.
[20] De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.
[21] Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.
[22] Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,
[23] hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
[24] Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
[25] Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
[26] Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
[27] Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!
[28] Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
[29] Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!
[30] Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?