[1] Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
[2] Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
[3] Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
[4] Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt.
[5] A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad.
[6] Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened.
[7] Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
[8] Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
[9] Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?
[10] Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
[11] Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
[12] Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid,
[13] hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
[14] Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
[15] Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében.
[16] Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
[17] Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,
[18] amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való.
[19] Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
[20] Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
[21] Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító.
[22] Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
[23] Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját.
[24] Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király,
[25] mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
[26] Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
[27] Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára,
[28] pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
[29] Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
[30] Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja.
[31] Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
[32] Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább,
[33] úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát.
[34] Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
[35] Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.