[1] Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára.
[2] Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken.
[3] Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.
[4] Közel volt a páska, a zsidók ünnepe.
[5] Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
[6] Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
[7] Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.
[8] Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá:
[9] Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?
[10] Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
[11] Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
[12] Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!
[13] Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.
[14] Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.
[15] Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
[16] Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,
[17] hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus;
[18] a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.
[19] Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,
[20] de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!
[21] Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
[22] Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el.
[23] De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
[24] Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust.
[25] Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
[26] Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
[27] Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.
[28] Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?
[29] Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
[30] Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?
[31] Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.”
[32] Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
[33] Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.
[34] Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!
[35] Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
[36] De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.
[37] Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;
[38] mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.
[39] Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
[40] Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
[41] A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le.
[42] És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?
[43] Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között!
[44] Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
[45] Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön.
[46] Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
[47] Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.
[48] Én vagyok az élet kenyere.
[49] Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
[50] De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
[51] Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
[52] A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?
[53] Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.
[54] Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
[55] Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
[56] Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.
[57] Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
[58] Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
[59] Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
[60] Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?
[61] Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket?
[62] Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
[63] A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.
[64] De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
[65] És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
[66] Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
[67] Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni?
[68] Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
[69] És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.
[70] Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Egyikőtök mégis ördög.
[71] Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, egy a tizenkettő közül.