[1] A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja.
[2] Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre.
[3] Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk.
[4] Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.
[5] Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
[6] Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért.
[7] Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig.
[8] Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek.
[9] Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt,
[10] és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
[11] Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
[12] Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
[13] Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.
[14] A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.
[15] Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította,
[16] a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!
[17] Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”
[18] A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?
[19] Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
[20] Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
[21] Ő azonban testének templomáról beszélt.
[22] Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
[23] Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.
[24] Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,
[25] és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.