[1] Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –
[2] bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –,
[3] elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
[4] Samárián kellett pedig átmennie,
[5] és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
[6] Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.
[7] Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!
[8] Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
[9] A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
[10] Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
[11] Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet?
[12] Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
[13] Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
[14] de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.
[15] Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.
[16] Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!
[17] Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs,
[18] mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál.
[19] Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy.
[20] A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.
[21] Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
[22] Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.
[23] De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres.
[24] Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
[25] Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.
[26] Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.
[27] Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele?
[28] Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
[29] Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?
[30] Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
[31] Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél!
[32] Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok.
[33] A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni?
[34] Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
[35] Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.
[36] Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.
[37] Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató.
[38] Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
[39] Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem.
[40] Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.
[41] Az ő szavának sokkal többen hittek,
[42] az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.
[43] Két nap múlva pedig elment onnan Galileába,
[44] bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.
[45] Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
[46] Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.
[47] Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
[48] Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.
[49] A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!
[50] Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.
[51] Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.
[52] Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
[53] Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe.
[54] Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.