[1] Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
[2] A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez;
[3] és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.
[4] Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön ez az óra, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.
[5] De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy?
[6] Mivel azonban ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket.
[7] Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
[8] És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.
[9] A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;
[10] az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
[11] az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.
[12] Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni;
[13] amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.
[14] Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.
[15] Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.
[16] Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.
[17] A tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?
[18] Ezt kérdezgették: Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél.
[19] Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem?
[20] Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.
[21] Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.
[22] Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:
[23] és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.
[24] Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
[25] Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.
[26] Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek,
[27] mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.
[28] Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba, de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek.
[29] Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz.
[30] Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.
[31] Jézus így válaszolt: Most hiszitek?
[32] Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
[33] Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.