[1] Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
[2] Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
[3] A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
[4] Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
[5] Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
[6] Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
[7] de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!
[8] A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
[9] Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,
[10] de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
[11] Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.
[12] A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
[13] Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
[14] Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.
[15] Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
[16] Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
[17] Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
[18] Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
[19] ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
[20] Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
[21] Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
[22] De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
[23] Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!
[24] Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
[25] Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
[26] és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?
[27] Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
[28] Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
[29] Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
[30] De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
[31] A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
[32] Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
[33] Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.
[34] Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!
[35] Jézus könnyekre fakadt.
[36] A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
[37] Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
[38] Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
[39] Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
[40] Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
[41] Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
[42] Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
[43] Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
[44] És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
[45] Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
[46] Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
[47] Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
[48] Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.
[49] Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit.
[50] Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
[51] Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
[52] és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
[53] Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
[54] Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.
[55] Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak.
[56] Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?
[57] A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.