[1] Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.
[2] És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt,
[3] Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy,
[4] felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára,
[5] azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.
[6] Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat?
[7] Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.
[8] Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.
[9] Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!
[10] Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
[11] Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
[12] Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek?
[13] Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok.
[14] Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
[15] Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
[16] Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt.
[17] Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
[18] Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.”
[19] Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.
[20] Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
[21] Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem.
[22] Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?
[23] Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.
[24] Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél.
[25] Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az?
[26] Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának;
[27] és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!
[28] Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki.
[29] Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit.
[30] Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt.
[31] Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne;
[32] ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt.
[33] Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.
[34] Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
[35] Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
[36] Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz.
[37] Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!
[38] Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.