[1] Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.
[2] Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
[3] A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.
[4] Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.
[5] Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
[6] Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?
[7] A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem.
[8] Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!
[9] És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
[10] A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.
[11] Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!
[12] Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj?
[13] De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.
[14] Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.
[15] Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
[16] Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt.
[17] Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
[18] Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.
[19] Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.
[20] Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.
[21] Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
[22] Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,
[23] hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.
[24] Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.
[25] Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.
[26] Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
[27] Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
[28] Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
[29] és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.
[30] Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.
[31] Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.
[32] Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.
[33] Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.
[34] Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.
[35] Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.
[36] Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.
[37] Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,
[38] és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek.
[39] Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
[40] és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
[41] Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,
[42] rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.
[43] Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok.
[44] Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
[45] Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
[46] Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt.
[47] Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?