[1] Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;
[2] de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
[3] Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.
[4] Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
[5] Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
[6] Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.
[7] Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.
[8] Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.
[9] Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.
[10] A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.
[11] Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
[12] Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket.
[13] A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
[14] Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
[15] ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.
[16] Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
[17] Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.
[18] Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.
[19] Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
[20] Sokan így szóltak közülük: Ördög van benne, és nincs eszénél: mit hallgattok rá?
[21] Mások ezt mondták: Nem megszállott ember beszédei ezek. Vajon meg tudja-e nyitni az ördög a vakok szemét?
[22] Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt.
[23] Jézus a templomban, Salamon csarnokában volt.
[24] Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
[25] Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,
[26] de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
[27] Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
[28] Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.
[29] Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.
[30] Én és az Atya egy vagyunk.
[31] Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
[32] Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem?
[33] A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.
[34] Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”?
[35] Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
[36] akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
[37] Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem;
[38] de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában.
[39] Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.
[40] Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt.
[41] Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
[42] És ott sokan hittek benne.