[1] Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
[2] Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
[3] Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
[4] Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
[5] Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.
[6] Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
[7] A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
[8] Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
[9] Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
[10] Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
[11] Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
[12] Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
[13] A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
[14] Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
[15] Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
[16] E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
[17] A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
[18] Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
[19] A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
[20] Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
[21] Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
[22] Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
[23] Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
[24] Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
[25] Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
[26] Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
[27] Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
[28] Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
[29] Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
[30] Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
[31] És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
[32] A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
[33] Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
[34] Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
[35] Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.