[1] Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.
[2] Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
[3] Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.
[4] Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.
[5] Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
[6] Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.
[7] Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
[8] Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
[9] Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!
[10] Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
[11] Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
[12] Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.
[13] Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
[14] Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.
[15] Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
[16] Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.
[17] Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.
[18] Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.
[19] Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
[20] Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.
[21] Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
[22] Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.
[23] Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
[24] Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.
[25] Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.
[26] Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
[27] Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
[28] Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:
[29] Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
[30] Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
[31] Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!