[1] Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
[2] Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
[3] És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
[4] Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
[5] Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
[6] Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
[7] Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.
[8] A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.
[9] Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
[10] Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.
[11] [Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.
[12] [Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.
[13] [Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
[14] [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.
[15] A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
[16] A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!
[17] A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
[18] E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:
[19] A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
[20] Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
[21] Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
[22] A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
[23] A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.
[24] E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
[25] A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
[26] A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;
[27] Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
[28] A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
[29] Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.
[30] Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;
[31] A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
[32] Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
[33] Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.