[1] Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
[2] A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
[3] Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
[4] A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
[5] A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
[6] Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
[7] A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
[8] Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
[9] Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
[10] Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
[11] A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
[12] Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
[13] A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
[14] Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
[15] Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
[16] Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
[17] Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
[18] A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
[19] A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
[20] A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
[21] A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
[22] Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
[23] Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
[24] Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
[25] A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
[26] Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
[27] Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
[28] Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
[29] Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
[30] A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
[31] A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
[32] A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
[33] Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.