[1] A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
[2] Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
[3] Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
[4] A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
[5] Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
[6] A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
[7] A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
[8] A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
[9] Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
[10] A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
[11] Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
[12] A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
[13] Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
[14] Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
[15] Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
[16] Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
[17] Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
[18] A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
[19] Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
[20] A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
[21] A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
[22] Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
[23] Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
[24] Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?
[25] Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
[26] Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
[27] Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
[28] A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.
[29] Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
[30] A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.