[1] Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]
[2] Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
[3] Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.
[4] A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?
[5] Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
[6] Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.
[7] A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
[8] Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
[9] [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
[10] A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
[11] Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
[12] Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
[13] Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
[14] A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
[15] A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
[16] Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.
[17] [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.
[18] [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.
[19] Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.
[20] [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
[21] [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.
[22] Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.
[23] Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
[24] Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?
[25] [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:
[26] Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,
[27] És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.