[1] A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
[2] A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
[3] A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
[4] Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
[5] A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
[6] A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
[7] Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
[8] Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
[9] A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
[10] A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
[11] Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
[12] Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
[13] Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
[14] Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
[15] Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
[16] A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
[17] A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
[18] Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
[19] Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
[20] Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
[21] A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
[22] Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
[23] Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
[24] A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.
[25] Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
[26] Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
[27] Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
[28] A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
[29] A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
[30] A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
[31] A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
[32] Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
[33] Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.
[34] Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
[35] A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.