[1] Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
[2] Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
[3] Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
[4] Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
[5] Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
[6] A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
[7] [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
[8] Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
[9] [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
[10] Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
[11] Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
[12] Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
[13] Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
[14] [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
[15] Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
[16] Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
[17] Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
[18] Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
[19] Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
[20] Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
[21] Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
[22] A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
[23] [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
[24] Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
[25] Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
[26] Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
[27] A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
[28] A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.