[1] Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
[2] Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
[3] Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
[4] A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
[5] A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
[6] A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
[7] Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
[8] Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
[9] Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
[10] Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
[11] Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
[12] Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
[13] A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
[14] [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
[15] A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
[16] Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
[17] Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
[18] Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
[19] Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
[20] Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
[21] A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
[22] A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
[23] A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
[24] Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.
[25] Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
[26] Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
[27] A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
[28] Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.