[1] Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította.
[2] Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem?
[3] Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg!
[4] Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a részegeskedés.
[5] Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nincstelenek ügyében.
[6] Adjatok részegítő italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek.
[7] Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára.
[8] Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért!
[9] Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt!
[10] Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél.
[11] Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy.
[12] Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.
[13] Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.
[14] Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.
[15] Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak.
[16] Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít.
[17] Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.
[18] Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese.
[19] Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót.
[20] Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek.
[21] Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.
[22] Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.
[23] Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt.
[24] Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
[25] Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
[26] Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.
[27] Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.
[28] Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri:
[29] Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!
[30] Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.
[31] Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!