[1] Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le.
[2] Aki egyenes úton jár, féli az Urat, de aki letéved útjairól, az megveti őt.
[3] A bolond szájából gőg sarjad, de a bölcseket megőrzi ajkuk.
[4] Ha nincsenek barmok, üres a jászol, de bő a termés, ha erős az ökör.
[5] Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél.
[6] Hiába keresi a csúfolódó a bölcsességet, az értelmes embernek azonban könnyű a megismerés.
[7] Térj ki az ostoba útjából, mert nem szerzel ajkáról tudást!
[8] Az okos azért bölcs, mert érti a dolgát, az ostobát pedig rászedi saját bolondsága.
[9] A bolondokat csúffá teszi a vétek, de a becsületes emberek közt jóakarat van.
[10] A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.
[11] A bűnösök háza népe kipusztul, de a becsületesek sátrának lakói virulni fognak.
[12] Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.
[13] Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat.
[14] A romlott szívű azt kapja, amit megérdemel, meg a jó ember is tettei gyümölcsét.
[15] A tapasztalatlan mindent elhisz, de az okos vigyáz a lépésére.
[16] A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott.
[17] A hirtelen haragú bolondságot követ el, és az alattomos embert gyűlölik.
[18] Bolondságot örökölnek az együgyűek, az okosakat pedig tudás ékesíti.
[19] Le fognak borulni a rosszak a jók előtt, és a bűnösök az igaz ember kapuja előtt.
[20] A szegényt még barátja is gyűlöli, de a gazdagot sokan szeretik.
[21] Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz.
[22] Tévelyegnek, akik rosszat akarnak, a szeretet és a hűség pedig jót akar.
[23] Minden munkának megvan a maga haszna, de akinek csak a szája jár, az ínségbe jut.
[24] A bölcseknek koronája a gazdagság, de az ostobák bolondsága csak bolondság.
[25] Életeket ment meg az igaz tanú, de aki hazugságot beszél, az csaló.
[26] Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.
[27] Az Úrnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.
[28] Nagy nép ad a királynak méltóságot, de ha elfogy a nemzet, elvész az uralkodó is.
[29] A türelmes ember telve értelemmel, a türelmetlen pedig bolondnak bizonyul.
[30] A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat.
[31] Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti.
[32] A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös, de vigaszt kap az igaz, ha halálán van is.
[33] Az értelmes ember szívében bölcsesség lakik, de az is kitudódik, hogy mi van az ostobákéban.
[34] Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.
[35] Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt, de haragja sújtja a haszontalant.