[1] Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod,
[2] ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre,
[3] bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet,
[4] ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,
[5] akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret.
[6] Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.
[7] A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek.
[8] Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi.
[9] Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.
[10] Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked.
[11] Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.
[12] Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől;
[13] azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak.
[14] Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon.
[15] Ösvényeik görbék, útjaik hamisak.
[16] De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől,
[17] aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.
[18] Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé.
[19] Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire.
[20] Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire!
[21] Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta.
[22] De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.