[1] A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.
[2] A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt.
[3] Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli.
[4] A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott pedig összetöri a lelket.
[5] A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást.
[6] Az igaz házában nagy kincs van, a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét.
[7] A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta.
[8] A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli.
[9] Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt.
[10] Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást.
[11] A halál és az enyészet helye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve!
[12] Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez.
[13] Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.
[14] Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik.
[15] A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.
[16] Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
[17] Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.
[18] Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart.
[19] A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes.
[20] A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba ember pedig megveti anyját.
[21] A bolondság az esztelen ember öröme, de az értelmes egyenes úton jár.
[22] Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.
[23] Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!
[24] Az értelmes ember életútja fölfelé visz, kikerülve a holtak hazáját odalent.
[25] A gőgösök házát összedönti az Úr, de megszilárdítja az özvegyek határát.
[26] Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak.
[27] Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog.
[28] Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.
[29] Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja.
[30] A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet.
[31] Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad.
[32] Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.
[33] Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!