[1] Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!
[2] Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad!
[3] Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb.
[4] Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?
[5] Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.
[6] Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja.
[7] Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes.
[8] Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét.
[9] Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.
[10] Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.
[11] Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz.
[12] Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.
[13] Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért!
[14] Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle.
[15] A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák:
[16] aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg.
[17] Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.
[18] Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik.
[19] Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.
[20] Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem.
[21] Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve.
[22] Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság.
[23] Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal,
[24] mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!
[25] Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt,
[26] akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz;
[27] és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.