[1] Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne.
[2] Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.
[3] Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr.
[4] A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.
[5] Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
[6] Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.
[7] Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.
[8] Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.
[9] Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.
[10] Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.
[11] Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.
[12] Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.
[13] Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.
[14] A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.
[15] Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr.
[16] Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze?
[17] Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.
[18] Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.
[19] A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki kérkedik, a saját romlását keresi.
[20] Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.
[21] Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.
[22] A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.
[23] A bűnös elfogadja a megvesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.
[24] Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.
[25] Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.
[26] Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.
[27] A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.
[28] Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.