[1] Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.
[2] Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket.
[3] Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.
[4] Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.
[5] Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt: kezet rá, hogy nem marad büntetlen!
[6] Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól.
[7] Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.
[8] Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem.
[9] Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.
[10] Kijelentés hangzik a király ajkáról: nem szabad téves ítéletet mondania.
[11] Az Úré az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok.
[12] Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt.
[13] A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél.
[14] A király haragja a halál követe, de a bölcs ember kiengeszteli azt.
[15] A király arcának ragyogása éltet, jóakarata olyan, mint a tavaszi esőt hozó felleg.
[16] Mennyivel jobb bölcsességet szerezni, mint aranyat, és értelmet szerezni, mint színezüstöt!
[17] A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz.
[18] Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.
[19] Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.
[20] Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.
[21] A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást.
[22] Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni is bolondság.
[23] A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.
[24] Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.
[25] Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.
[26] A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá.
[27] A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.
[28] Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is.
[29] Az erőszakos ember rászedi felebarátját, és nem a jó úton vezeti.
[30] Aki behunyja szemét, álnokságot tervez, aki összeszorítja ajkát, gonoszságot hajt végre.
[31] Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található.
[32] Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.
[33] Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.