[1] A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.
[2] Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak.
[3] Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
[4] Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
[5] Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
[6] Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!
[7] Egy igét küldött Jákóbnak az Úr, és az eljutott Izráelhez,
[8] hogy megtudja az egész nép, Efraim és Samária lakossága, amely gőgösen és dölyfös szívvel mondja:
[9] Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk!
[10] Fölbujtja ellene az Úr Recín vezéreit, és ráuszítja ellenségeit:
[11] az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva.
[12] De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Urát.
[13] Ezért kiirtotta az Úr Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre.
[14] A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok.
[15] Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak azok, akiket vezettek.
[16] Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
[17] Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje.
[18] A Seregek Urának haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz; senki sem könyörül a másikon.
[19] Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nincs mivel jóllaknia; saját karjáról is leenné mindenki a húst:
[20] Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.