[1] Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senkit sem érdekel. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz,
[2] de békességre jut; fekvőhelyén megpihen, aki egyenes úton járt.
[3] Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok, hűtlen és parázna fajzatok!
[4] Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat, miért öltögetitek a nyelveteket? Hiszen hűtlen gyermekek vagytok, hazug fajzatok,
[5] akik a cserfák mellett bujálkodtok, minden zöldellő fa alatt, gyermekeket vágtok le a patakoknál, a sziklahasadékokban!
[6] A patak sima köveit tetted örökségeddé, azokat választottad osztályrészedül. Italáldozatot is bemutatsz nekik, ételáldozatot is viszel. Én ebbe belenyugodjak?
[7] Magasba nyúló hegyen helyezted el fekvőhelyedet, oda is fölmész áldozatot bemutatni.
[8] Az ajtó mögé, az ajtófélfához tetted bálványod jelképét. Tőlem elszakadva levetkőztél, fölmentél széles fekvőhelyedre. Megegyeztél az egyikkel, akinek a fekvőhelyét szereted, és fajtalankodtál vele.
[9] Molokhoz zarándokoltál olajjal és sok illatszerrel. Messzire küldted követeidet, le egészen a holtak hazájáig.
[10] A sokféle mesterkedés elfárasztott, mégsem vallottad be, hogy hasztalan, hanem újból erőt gyűjtöttél, ezért nem betegedtél bele.
[11] Kitől tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törődtél velem, miért nem gondoltál rám? Talán hallgatok én ősidők óta, azért nem félsz engem?!
[12] Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te művelsz, az nem használ neked.
[13] Ha segítségért kiáltasz, tud-e rajtad segíteni bálványaid tömege? Valamennyit fölkapja a szél, a szellő is elsodorja. De aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen.
[14] Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, építsétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!
[15] Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.
[16] Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam.
[17] Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő azonban elpártolt tőlem, és ment a maga feje után.
[18] Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt, vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.
[19] Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!
[20] De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai.
[21] A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.