Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 2:58

[1] Íme, igazságosan uralkodik majd egy király, és törvényesen fognak kormányozni a vezérek.

[2] Mindegyik olyan lesz, mint menedék a szél ellen és fedett hely a zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön.

[3] Nem lesznek bekötve a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell.

[4] A meggondolatlanok ismerni fognak és szívükkel érteni, a dadogó nyelvűek pedig majd folyékonyan, világosan beszélnek.

[5] Nem nevezik többé a bolondot nemesnek, és a gazembert sem mondják tisztességesnek.

[6] Mert a bolond csak bolondot beszél, szívében álnokságot forral: elvetemülten jár el, és hazug dolgokat hirdet az Úrról; éhezni hagyja az éhezőt, nem kínálja itallal a szomjazót.

[7] A gazembernek gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, még ha igaza is van a szegénynek.

[8] De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.

[9] Ti, könnyelmű asszonyok, halljátok meg szavam! Ti, elbizakodott leányok, figyeljetek beszédemre!

[10] Alig egy év múlva reszketni fogtok, ti, elbizakodottak, mert nem lesz többé szüret, nem lesz gyümölcsszedés!

[11] Borzadjatok, ti, könnyelműek, reszkessetek, ti, elbizakodottak! Vetkőzzetek meztelenre, csak ágyékkötőt öltsetek!

[12] Mellet verve gyászoljátok a gyönyörű mezőket, a termő szőlőtőkét,

[13] népem termőföldjét, melyet fölver a tövis és a gaz, és a vigadozó város sok vidám házát!

[14] Mert üres lesz a palota, elnémul a város zaja. A várhegy és a bástya örökre állatok búvóhelye lesz, zebrák viháncolnak ott, és nyájak legelésznek.

[15] Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.

[16] A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol.

[17] Az igazság békét teremt, és az igazság a nyugalmat és a biztonságot szolgálja örökké.

[18] Békés hajlékban lakik majd a népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.

[19] De jégeső hull, és ledől az erdő, a város pedig elsüllyed a mélyben.

[20] Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat.

Ésiás — Chapters