[1] Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni.
[2] Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.
[3] Akkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: Menj ki Seár-Jásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra,
[4] és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt!
[5] Mivel ezt a tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt:
[6] Vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábeél fiát! –
[7] azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Nem sikerül, nem úgy lesz,
[8] még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép;
[9] még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!
[10] Ezután így szólt az Úr Áházhoz:
[11] Kérj egy jelet Istenedtől, az Úrtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból!
[12] De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az Urat!
[13] Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok?
[14] Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.
[15] Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani.
[16] Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyottá válik az a föld, amelynek két királyától rettegsz.
[17] Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát.
[18] Azon a napon idehívja az Úr a legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről.
[19] Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban, minden tövisbokron és minden itatóhelyen.
[20] Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja.
[21] Azon a napon mindenki csak egy tehenet és két juhot fog tartani,
[22] de azok annyi tejet adnak, hogy mindenki tejszínt eszik. Tejszínt és mézet eszik mindenki, aki az országban megmarad.
[23] És azon a napon minden helyet, ahol most ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, felver majd a tövis és a gaz.
[24] Nyilakkal és íjjal mennek majd oda, mert tövis és gaz lesz az egész ország.
[25] Nem mennek föl egyetlen hegyoldalba sem, amelyet meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak marhák járnak ott, és juhok legelésznek.